Sokszor emlékszünk, visszanézünk, –
Ahol ugráltunk sírva, játszva
Gyermekségünk víz idejére,
Egy-egy udvarra, régi házra.
Régen nem látott vén szobákban
Beszélgető békés családra.
Ünneplő nyári délutánok
Terített gazdag asztalára…
Virrasztott beteg éjjelekre,
Mikor ijesztő volt a lámpa,
Egy simogató meleg kézre;
Szomorú halavány anyánkra.
Egy hű cselédre, – jóbarátra –
Vigasztaló szent drága könyvre.
Didergő kamasz vágyainkra; –
Elhagyott első szeretőnkre.
Szobákra, ahol egyszer háltunk,
Ahol először estünk bűnbe –
S könnyesre tágult bús szemekkel
Nézünk az elmúlt életünkbe.
Dutka Ákos
